60. Balkán-bajnokság (Vojvodina sportpálya, 2005). A lelátók dugig tömve
Száznegyven évvel ezelőtt, pontosabban 1855. augusztus 21-én a Srpski dnevnik napilap a következő felhívással fordult Újvidék polgáraihoz:
“Ma, vasárnap nagy ünnepség lesz a polgári Lövölde kerthelyiségében, két színielőadással és táncmulatsággal, fogadásos futóversennyel, hat ingyen jegyes kockadobással, fényes kivilágítással, tűzoszlopokkal – csupa olyasmi, amire mindmáig nem volt példa!”
Ez volt az első feljegyzések egyike, amely az atlétikai verseny elemeivel is foglalkozott. Az újvidéki gimnázium tanulói között olyan sportolók is feltűntek, akik közül a XIX. század végén mindenképpen a legérdekesebb személyiség Momčilo Tapavica. Ez az élsportoló, aki a későbbiekben atléta, talajtorna-, birkózó és súlyemelő bajnok is volt, részt vett az Athénben 1896-ban megrendezett első modern Olimpiai Játékokon. Nádaljon született, a gimnáziumot Újvidéken, egyetemi tanulmányait pedig Budapesten végezte. Az athéni Olimpiai Játékokról Újvidékre visszatérve, Tapavica továbbra is a sport és a testenevelés egyik élharcosa maradt.
Az I. Világháborúig az Újvidéki Atklétikai Klub bizonyos tevékenységeit kivéve, Újvidéken nem történt jelentősebb esemény. Az I. Világháború után viszont, már 1919-ben, Vajdaság városaiban a sportegyesületek újraszervezésére, valamint újak alapítására került sor. Az új klubok sorában, 1921 áprilisában alakult meg végül a mi klubunk is, amely később részt vett a Vajdasági Atlétikai Szövetség és a Jugoszláv Atlétikai Szövetség megalapításában is.
Az újvidéki atlétika mindenképpen jelentős dátuma 1924. június 28-a, amikor a Juda Makabi és a Vojvodina klubok megnyitották a Karađorđe nevű pályát azon a helyen, ahol a Vojvodina sportpálya ma is működik. A labdarúgópálya mellett a klub atlétikai salakpályával is rendelkezett.
Még ugyanabban az esztendőben népszerűsítő stafétafutó versenyt szerveztek Újvidéken. Ez volt az első utcai futóverseny városunkban.
Az 1936. május 5-i versenyen Pancsován Nikola Vukičević versenyző tűnt ki súlylökésben, diszkoszvetésben, valamint magasugrásban. Mindhárom versenyszámban első lett, de legnagyobb jelentőséggel a 183 cm-es magasugrása bírt. (Ez az eredménye az akkori országos rekordnál csak két centiméterrel volt gyengébb.)
1936-tól 1941-ig Újvidéken számos tehetséges ifjú sportoló tűnt fel, köztük Drago Dimitrijević, Dragoljub Marković, Petar Vuković, Miodrag Živković és Bogdan Garabantin, akik a maguk versenyszámaiban Jugoszlávia legjobbjai közé tartoztak.
Hatvanhárom évvel ezelőtt Újvidéken, a Duna mellett nyitották meg az atlétikai versenypályával is rendelkező Diákstadiont. Milutin Tatić mérnök, a stadion tervezője és megépítője az eseményről így nyilatkozik:
“...Büszke voltam rá, hogy engem bíztak meg a diáksportolók játékterének megtervezésével. Abban az időben a város közművesítésének projektumain dolgoztam. Mégis megértettem, hogy fel kell építeni ezt a sportközpontot, amelyhez hasonló akkor még nem létezett a Balkánon, de talán még Európában sem. Teljes odaadással láttam munkához. Persze, ha akkor a városi vezetésben nem a megfelelő emberek ülnek, nehezen jutottunk volna egyről a kettőre...”
Amikor aztán 1938-ban a stadiont befejezték és átadták rendeltetésének, egymás után születtek újabbnál újabb sportcsillagok, s az újvidéki atlétika félelmetes gyorsasággal indult fejlődésnek.
A II. Világháború után Újvidéken megújultak az atlétikai tevékenységek, első edzőnek pedig Đorđe Kolarskit nevezték ki.
Az újvidéki sportélet fejlődésének döntő momentuma volt a Testnevelési Középiskola meglapítása 1945 végén és 1946 elején. Az újvidéki atlétika történetében az első országos bajnoki titulusokat – ifjúsági kategóriában – Veljko Manojlović, Darko Krnjajić, Miodrag Lazarević, valamint a 4 x 100 méteres staféta résztvevői, Veljko Manojlović, Vojislav Marić, Miloš Radišin és Jovan Slepčev szerezték meg 1948-ban. A későbbiekben a következő atléta-csillagok és válogatottak léptek színre: Aleksandar Benjak, Tomislav Unger, Miloje Grujić és mások. Ezután a válság és a hanyatlás időszaka következett, mivel a klub legeredményesebb tagjai a belgrádi egyetemre iratkoztak, a Testnevelési Középiskola pedig Újvidékről Zimonyba költözött át.
Így volt ez 1950-ben, a helyzet azonban az 1952. és 1955. közötti időszakban hamarosan ismét konszolidálódott, sőt fejlődés is tapasztalható volt. Különösen eredményesnek bizonyult az 1953-as év, amikor 32 atlétikai rendezvényt szerveztek. A hajdani juniorok már befutottak: Aleksandar Benjak, Miloje Grujić és Tomislav Unger, valamint az a Gavro Popov, aki visszaigazolt a Crvena Zvezdától. Mindnyájan az újvidéki és a vajdasági atlétika legjobbjai lettek.
Abban az időszakban Julija Matej számított a legkiválóbb atlétanőnek. Matej részt vett 1948-ban a Londonban megrendezett Olimpiai Játékokon, valamint 1950-ben Brüsszelben az Európa-bajnokságon, amelyen a legjobb európai női diszkoszvetők közé küzdötte fel magát, és 40,48 méteres dobásával 5. helyezést ért el.
Újvidék atlétikai tradíciójáról számos adat áll rendelkezésre. Milan Vranić azon elhivatott személyek közé tartozik, akik megérdemlik, hogy említést tegyünk róluk. Vranić hozzájárult ahhoz, hogy az atlétikai sport Újvidéken, és nem csak ebben a városban, hihetetlen sikereket könyvelhessen el. Ő a sportok királynőjének áldozta élete legszebb éveit. A Vajdasági és a Jugoszláv Atlétikai Szövetség elnöke és évekig a női válogatott szövetségi kapitánya volt. Karrierje zárószakaszában az Újvidéki Múzeum igazgatója lett, s nagy érdemei fűződnek ahhoz, hogy ebben a kultúrintézményben sportszakosztály is nyílt. Számos kiadvány szerzője és szerkesztője volt.
Az 1954-ben Újvidéken megrendezett jugoszláv egyéni bajnokságra a jó szervezés és az elért eredmények miatt emlékezünk szívesen. Ezen a versenyen dőlt el, hogy ki lehet majd ott az Európa-bajnokságon, amelyet ugyanebben az esztendőben szerveztek meg Bernben, s amelyen Vajdaságból Julija Matej, Aleksandar Benjak és Miloje Grujić vehetett részt.
Az 1945-től 1954-ig tartó időszakban a Vojvodina Atlétikai Klub női és férfi atlétái 56 alkalommal országos bajnokok, 62 ízben Szerbia és 244 alkalommal Vajdaság bajnokai lettek.
Az 1955-ös jubiláris évforduló után szervezési változások mennek végbe. Milan Vranić, aki sok évig volt a klub vezetőedzője, fiatalabb edzőket, Jovan Dragosavacot és Dušan Andrint bízza meg a szakmai irányítással. Érdemes megemlíteni, hogy Jovan Dragosavac még a huszadik életévét sem töltötte be, amikor a Vojvodina Atlétikai Klub edzője lett, s hogy az ő felfedezettje volt Olga Gere, aki 1958-ban a stockholmi Európa-bajnokságon nyolcadik lett magasugrásban, 161 cm-es eredménnyel. Ez a teljesítmény Gere további emelkedésének előhírnöke volt és egyben készülődés az 1960-as római Olimpiai Játékokra, valamint az 1962-es belgrádi Európa-bajnokságra. Ez utóbbin Olga Gere, az akkori világelső Balázs Jolánnal mérkőzve megszerezte a második helyet magasugrásban, méghozzá új, 176 cm-es jugoszláv csúccsal. Ezt a csúcsot mindmáig még egyetlen vajdasági atléta vagy atlétanő sem döntötte meg.
1964-ben a tokiói 18. Olimpiai Játékokra Olga Gere és Farkas Gizella jutott el. Farkas Gizella háromszor javított országos rekordot 400 méteren (55,7-55,3-55,1), s kétszer 800 méteren (2:09,7 és 2:06,4). Bukarestben Balkán-bajnokságot nyert 400 méteren, s Jugoszlávia szintjén is első lett 400 és 800 méteren. Országos bajnokságot magasugrásban Gere Olga és Đorđe Majtan nyertek.
A már említett sportcsillagokon kívül Dragosavac egy egész sor jugoszláv válogatott játékosnak és csúcstartónak volt az edzője: Aleksandar Benjaknak, a sportoló Fedor nevű fiának, Gavro Popovnak, Miloje Grujićnak, Katica Koskának, Marica Drakulićnak, Štefica Krauthackernek, Pavle Maleševnek, Želimir Šarćevićnek, Ivka Šaracnak, Szilágyi Lajosnak, Tomislav Plačkićnak és Milan Šašićnak. A még ma is csúcstartó Nenad Milinkov, aki 1981-ben 4 x 100 méteren Balkán-bajnok volt, ugyancsak az ő tanítványa.
A nyolcvanas években Kamaszi Ferenc lett a Vojvodina atlétikaedzője. Elsősorban az ugró-versenyszámoknak szenteli edzői figyelmét. Akkoriban a Vojvodina AK türelmesen gyűjti be a legfiatalabbakat és szűri ki közülük a legtehetségesebbeket. A Malešev család atlétikai „fészkéből” Tamara és Petar indulnak el a sport útján és kimagasló teljesítményt produkálnak. Tamara 1983-ban Schwechatban, az európai junior bajnokságon magasugrásban 188 cm-rel második helyezést ér el, bátyja, Petar Malešev is egyre csak fejlődik, és a csúcsra 1991-ben Szalonikiben jut el: az európai junior bajnokságon az átugrott 225 cm-ével bronzérmet nyer. Ez után az Egyesült Államokban, a nebrascai Lincoln Egyetemen tanul tovább, ahol vidékünk legkimagaslóbb atlétáinak sikereit öregbíti, ugyanis 1996-ban össz-amerikai bajnok lesz. Karrierjét Amerikában fejezi be, a maga 228 cm-ével.
A Malešev testvérek mellett Kamaszi Stevan Zorićot is „repülni” tanítja. 1989-ben a varaždini Európa-bajnokságon Stevan Zorić ezüstérmet nyer a fényes 222 cm-ével, de még ezt megelőzően a jugoszláv junior rekordot is kiigazítja. Stevan Zorić Dragutin Topićtyal versengve a világversenyeken is bizonyít. 1990-ben a plovdivi junior világbajnokságon 226-tal harmadik helyezést és bronzérmet nyer. Ez a nagyszerű ugró a maga rekordugrásait a sevillai világbajnokságon éri el 1991-ben, ahol 231 cm-rel megszerzi az 5. helyet. Két évvel később a buffalói (USA) Univerziádén 230 cm-rel ezüstérmes. Több mint egy évtizedes sikersorozatát Goran Obradović edző segítségével 1997-ben, a Mediterrán Játékokon aranyérmet szerezve, valamint 2000-ben a sydney-i Olimpiai Játékokon való részvételével koronázza meg. Jugoszláv csúcsig ér Kamaszi Feđa is, aki rúdugrásban 502 átugrott cm-rel Jugoszlávia junior rekordere, csúcstartója lesz, valamint 1994-ben a lisszaboni világbajnokságon ifjúsági válogatotként lép fel. Karrierje során 9 alkalommal szerzi meg az országos senior-bajnok titulusát, és állítja fel a senior-rekordot a fedettpályás héttusában. Pillanatnyilag a fiatalabb csoportok edzője.
Mindezen sikerek után Kamaszi Ferenc – követve a tradíciót, melyet vajdasági elődjei, Milan Vranić és Lennert István indítottak el – szövetségi kapitány lesz (1995-1997).
A második évezred két utolsó évtizedében Radovan Silaški edző számos tanítványa is országos válogatott lett, így Tomislav Ašković, Savo Alempić, Anton Gluhak, Milan Šolaja, Snežana Gajić...
Mgr. Mirko Zeljković majd fél évszázadnyi, az atlétikának szentelt munkássága során – kezdetben sportolóként, majd edzőként – kitörölhetetlen nyomot hagyott a vajdasági atlétika történetében. Első sikereit rövidtávfutóként a jugoszláv junior válogatott tagjaként éri el, a későbbieket pedig edzőként Nagybecskereken. Ma is emlékszünk még Verica Amrozi, Ljiljana Lazić és más tanítványainak nevére. Karrierjét Újvidéken folytatja, ahol részt vesz a jugoszláv válogatott újvidéki tagjainak (Golijanin, Zgurić, Gajić, Srđanov, Gluhak, Šolaja, Radaković, Sonja és Dunja Etinska stb.) nevelésében.
Nedeljko Đorđićot neveltjének, Janko Benšának a sikerei tették ismertté, azé a Benšáé, aki végül Amerikában köt ki, ahol a hivatásos terepi és utcai futóversenyzők, valamint a maratonfutók keserű kenyerét eszi.
A Vojvodina AK sikeres edzőinek sorában a múlt század végén Anton Gluhak neve is megjelenik, Ljubica Ćirić, Jelena Jotanović, valamint fia és neveltje, Boris sikerei révén. Želimir Šarčević saját, személyes sportsikerei mellett pedagógiai munkájával is nyomot hagyott maga után. Olyan új rúdugró atléta-csúcstartókat képezett ki, mint például Dargana Golik és saját fia, Igor.
A múlt század végének és a XXI. század elejének jelentős edzői között kell megemlítenünk Goran Obradovićot és mgr. Milan Šolaját. Az előbbi Stevan Zorić, Marko Milinkov, Đorđe Niketić, Bojan Jovanović és Mihail Dudas sikereihez járult hozzá, az utóbbi pedig Siniša Peša, Marijana Buljovčić, Mirjana Lisica, valamint a tavalyi és az idei év új magasugró reménységének, a junior Srđan Bajićnak az eredményeihez.
Az 1924-ben felépült újvidéki Karađorđe futball- és atlétikai pálya a maga nyolcvanadik évfordulóján végre korszerű küzdőtérrel bővült. 2004 júniusában, 1968 után először szerveznek Újvidéken nagyszabású nemzetközi versenyt. Az Európa-kupa B-csoportjának versenyét remekül megszervezték Újvidék sportmunkásai és a klub lelkes alkalmazottai. Nagy előrelépést jelentett a klub életében az is, amikor sportigazgatóvá nevezték ki Stevan Zorić háromszoros olimpiai bajnokot (magasugrás Barcelonában 1992-ben, Atlantában 1996-ban és Sydneyben 2000-ben). Zorić minden sport- és politikai struktúrát megmozgatott annak érdekében, hogy felépülhessen, kiteljesedhessen ez az atlétikai objektum Újvidéken. A teljesség igénye nélkül, és attól való félelmünkben, hogy esetleg valakit kihagyhatunk, meg kell említenünk néhány nevet azok közül, akiknek ezt az építkezést köszönhetjük. Ők: Stevan Zorić, Nebojša Vujkov, Branislav Pomoriški, ing. Đorđe Majtan, ing. Goran Vukobratović, Snežana Lakičević-Stojačić, Bojan Pajtić...
Újvidék végre valóban Szerbia vezető atlétikai központjává válik, s e tájék legjelentősebb versenyeinek színtere lesz. Az országos bajnokságok minden korosztályi kategóriában, többtusa-bajnokságok és kupák 2004. júniusától folyamatosan zajlanak itt, Újvidéken. Különösen büszkék vagyunk arra a megtiszteltetésre, hogy 2005. júliusában ránk bízták a 60. Balkán-bajnokság megszervezését férfi és női senior kategóriában. A kiváló szervezés mellett büszkék lehetünk klubunk sportolóinak sikereire is. Dragutin Topić és Igor Šarčević megszerzik a Balkán Bajnoka címet, Sonja Etinski pedig megszerzi első nemzetközi érmét (a harmadik helyezést gerelyhajításban). A fenti versenyek mellett 2005 és 2006 telén magasugró versenyeket szerveztek. Az EUROTOP a magasugrók hagyományos versenyévé válik, amely a világ figyelmét Újvidékre, és a mi klubunkra irányítja. Az elmúlt három évben klubunk házigazdaként kétszer szervezte meg a B-csoport Európa-kupákát. (2004-ben és 2006-ban.)
Számos atlétika-szakértő szerint Dragutin Topićnak – e vidék minden idők legjobb atlétájának – a Vojvodina AK-ba való átigazolásával új időszak veszi kezdetét. Megszűnik az a folyamat, hogy az alig felcseperedett, éppen csak befutott sportolók más, elsősorban belgrádi klubokba igazolnak át, s ehelyett új mozgásirányok nyílnak Újvidék, és a Vojvodina AK felé. 2005 végén Nagybecskerekről Ivana Španović, a 2005-ös évben a világ legjobb távugró pionírja (6,43) érkezik hozzánk, valamint Ivana Vukomanović, a reményteljes magasugró, mindeddig a belgrádi Partizan AK tagja. Ivana Španović tehetségét már klubunk színeiben való első fellépésekor bizonyítja. 2006. február 5-én a budapesti nemzetközi versenyen eléri első nemzeti senior rekordját (6,48), s ezzel az eredménnyel a világ junior terembajnoksága ranglistájának élére kerül, s címét nem is adja át senkinek az idény végéig. Ivana Španović klubunk első atlétanője, aki ilyen csúcsteljestménnyel dicsekedhet.
Újvidék sportelöljáróinak munkáját értékelve, a sportszervezetek elismerésüket Stevan Zorićnak a Szerbiai Atlétikai Szövetség alelnökévé, Szerbia és Montenegró Olimpiai Bizottságának tagjává, s végül Szerbia és Montenegró Atlétikai Szövetségének elnökévé való kinevezésével fejezték ki.
E szöveg csak egy részét írja le a Vojvodina AK sikerekben gazdag történetének. Annak a klubénak, amely 2006-ban ünnepelte megalakulásának 85. évfordulóját. A mai sportolóknak, sportszakembereknek, s azoknak a kisfiúknak és kislányoknak, akik sportéletükben még csak az első lépéseiket teszik meg, nagy feladatot kell vállalniuk. Azt, hogy az elkövetkező években, elődjeik példáján felbuzdulva, továbbírják a klub történetének fényes lapjait. Szembesülnünk kell a ténnyel, hogy valamennyen múlandók vagyunk, ám a tettek, amelyeket véghezviszünk, örökérvényűek maradnak. Ezért kívánjuk, hogy olyan tetteket hajtsanak végre, amelyek nemzedékeken át kitörölhetetlen nyomot hagynak maguk után.
Írta: Velimir Ilić és Kamaszi Ferenc (Újvidék, 2006 júniusa)